A hegedűhang fénye és csillogása
Mint a hangszínezet ismertetésekor már rámutattunk (2. rész), a hang fényét, csillogását, zengését a középmagas felhangok idézik elő; a puhaságot az alacsonyabbak, a teltséget, kerekdedséget együttesen valamennyi felhang, főként azonban az alacsonyabbak, de csak akkor, ha az alaphang mégis uralkodik. A hang tisztaságát, salakmentességét és simaságát pedig a biztosítja, ha a nagyon magas felhangoktól, mellékzörejektől, recsegéstől (erős vonósúrlódás okozta suhogástól, fújástól stb.) mentes.
A hang csengésétől, amely kifejezést pedig büszkén használják, meg kell különböztetni annak zengését; az előbbi az élesebb, az utóbbi a puhább, kellemesebb hang jellemzője. A fémes csengés nem is kívánatos, hiszen a hegedű anyagának természetével nem egyezik: fából készült hangszer fa jellegű erősítést adjon.
Ha a fényt adó felhangok hiányosak, és amellett az alaphang túlteng: a hang puha, de tompa, színtelen. Ha az alaphang és a magas felhangok erősek, a hang trombitáló, recsegő.
Az öregedő hangszerekkel szemben a hang fénye - valamint a következőkben jelzett kívánságok - tekintetében koruk miatt elnézőknek kell lennünk. Az ilyen kiöregedett, elszíntelenedett, fáradt hangot pedig - kellő hozzáértés hiányában, de még inkább anyagi érdekből - mint "érett" hangot gyakran előnyben részesítik.
Ez a körülmény aztán a kutatókat és (sajnos!) a készítők egy részét is arra csábítja, hogy olyan hegedűket készíttessenek, illetve készítsenek, amely rögtön "érett" hangot ad- E cél érdekében különféle eljárásokat alkalmaznak, pl a fa sütése, besugárzása, gyantátlanítása, homogenizálása, a kész hangszer gépi rezegtetsée, maratása stb., a legjobb esetben csupán elvékonyítása. (Utóbbi eljárás négyzetesen csökkenti a hangszer élettartamát, továbbá az ezzel előidézett hang, csak rövid távon lesz jellemző a hangszerben. Későbbiekben az elvékonyítással elért hangszín tompa, elfojtott és ami a legrosszabb tele lesz farkashangokkal)
Minthogy a játszás során a hegedűk hangja (a lakk ellenhatása ellenére) mindig valamit mélyül, az öreg, elszürkült, mély, befelé szóló "érett" hangra készített hangszer egy idő múlva a rendszerhangnál (esetleg több hangnál is) pufogni kezd, rossz besugárzással szól.
A szép, tartós, szárnyaló hang elérése végett tehát sohase törekedjünk arra, hogy hegedűnk már úgy korában öreg hangon szóljon!
